„Szabad - ötletek
jegyzéke két ülésben”
[József Attila]
az Építészetelmélet története1. c. tárgy féléves feladatának
készítése ürügyén
„Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban”
[Ady Endre]
Bevezetésként:
A félév során elhangzott előadásokból néhány gondolatot, idézetet,
fogalmat – mintegy tartalomjegyzékként – felsorolva könnyebbnek tűnik
számomra az „esszé” indítása.
Simon Mariann a Tervezéselmélet c. tárgy előadássorozatának első előadásában a Tervezésmódszertan és az Építészetelmélet közé helyezi
tárgyát és összefoglalja tematikájukat:
Ezek:
Tervezésmódszertan: „A tervezés, mint modellezhető folyamat.
A külső és belső tényezők, a program, a helyszín, a terv-
fajták.”
Építészetelmélet: „Az építészetre vonatkozó gondolatok. Az építészet lé-
nyege, feladata, hatásmechanizmusa…művészettörténé-
szek, filozófusok, építészek.”
Tervezéselmélet: „A tervező, gyakorló építészek munkálkodása azon,
hogy jó és szép épületeket hozzanak létre – és az ezek-
hez vezető utat meg is tudják indokolni.”
Leütöm az első betűt, a betűk egymásutánja létrehozza az első szót, a szavak
újabb szavakat hívnak elő: összeáll az első mondat, és ezt mondatok sora kö-
veti – már nem biztos, hogy pontosan úgy, olyan tartalommal, ahogyan azt az
első betű leírása előtt elgondoltam, hiszen ahogyan az építészeti tervben - fő-
ként a tervezés első fázisában a közelítésekben, vázlatolásban, firkálgatások-
ban - a papíron nyomot hagyó vonal, alakzat meghívja a másikát, hatással van
a környező papírtérre, vagy a megépült épületen az egyik elem az egész része-
ként kölcsönhatásba lép - és kölcsönhatásban van - környezetével [18. sz.] úgy van a szavakkal is, létrejön az írás elsődleges jelentése, amely valamennyire szándékom szerinti, de létrejön
„a szavak alatti szavak hálózata” [2. sz.] is.
„Ezt nevezi az irodalomtudós, Paul de Man >>a betű ellenőrizhetetlen hatal-
mának<<” [ 2. sz.]
Az előadásokból engem valamiért különösen megragadó mondatok, állítások, kate-
góriák felidézése – válogatásom önkényessége miatt – nem fogja a tárgy teljes fo-
galmi rendszerét előhozni, de segít abban, hogy megpróbáljak egy - a fenti sorokban
érintett – jelenségről , a tárgyiasult gondolat, a nagy egészből - a tervezés és építés
révén - határok közé zárt térrész és a környezete, a használói és alkotói közötti köl-
csönhatásról valamit elmondani..
Nem építészekről, nem elméletalkotókról, elméletekről, esztétikai kategóriákról fo-
gok írni, hanem csak ennek a - Simon Mariann által megnevezett - hatásmecha-
nizmusnak - az épület, mint tárgy, és az őt körülvevő tértartomány közötti kölcsön- hatásnak – az elemeiről, és azok filozófiai és élettani (pszichológiai) tartalmáról. A hatásmechanizmusba bevont tértartomány részei az objektumok és a szubjektumok (az egyén és az egyének összessége: a társadalom a maga intézményeivel,
gazdasági szereplőivel).
2. Előadás (2014.02.19.):
’Tudomány az, amelyet egy tudományos közösség elfogad’;
’Architectura: arch-ősi,
tect-techné: az alkotásra való képesség,
ura: szóképző;
’Filozófia’;
’Optikai korrekció’;
’A jelölt és a jeladó’;
’Szimmetria (abban az értelemben, ahogy a régiek használták):
- a nagy egészen belül a részek megfelelően vannak arányítva,
- azonos mértékkel való mérés elve: a mű tagjaiból eredő megfelelő
összhang’.
3. Előadás (2014.02.26.):
’Az épület is viselkedik’;
’objektum-épület’;
’megkülönbözteti a formát más természeti és mesterséges tárgyaktól’;
’Környezet esztétika, környezet észlelés’, [Gehry: Guggenheim múzeum]’;
’Az emberi percepciót hogyan tudjuk értelmezni?’
’Hogyan tanulunk meg látni?’
’Valójában azt látjuk, amit tudunk, hogy látnunk kell.’
(antropologikus világlátás?);
’Aldo Rossi: Elemi geometria,
Mi az archetípusa az épületnek?,
A ház formájú házak,
Aedicula.’
’Esztétikai jelentés:
- tagoltság,
- struktúrák,
- felismerés;
- harmóniák,
- ritmusok,
- ellentmondások,
- disszonanciák.’;
’Méret: önmagában való arányok,
és az emberi léptékhez való arányok’;
’Szimbólumok:
Alaprajz: Az ember(fia) útja, az én utam.;
Tartószerkezet atektonikus volta:
-a kupola a fénygyűrűn lebeg;
Tömegformálás: Városkapu motívum:
a legszentebb város: a mennyei Jeruzsálem.’
’Intelligibilis szépség’;
’Az esztétika tárgyát összekeveri a befogadóéval.’;
’Platón ideatanának egyfajta átértelmezése [fény-Isten]’;
’Az építészet, az épület lényege nem a térhatár, a szerkezet,
hanem a tér: összetevőinek leginkább szellemi természetű tényezője.’;
’A fény: a minőség esztétikája.’;
’Neoplatonikusok’;
’Mennyiségi esztétika: homo quadratus’.
4. Előadás (2014.03.05.):
’Romanika,
Gótika – skolasztika’;
’Az építészet: >>megfagyott muzsika<<: téralkotás’;
’Bizánc – neoplatonikusok’;
’A nyugati keresztény gondolkodás sokkal inkább materializált esztétika’;
’Biblia Pauperum’;
’Transzcendencia: Intelligibilis szépség,
Mennyiség esztétika: arány-tan,
Minőség esztétika: fény-tan’;
’A zene írásképe’;
’Minőség esztétika: arabok,
Arisztotelész - matematika,
fénytan,
a perspektíva geometriája’;
’A hely, a pneuma, a toposz helyett a szoma kerül a figyelem középpontjába’;
’Bencések: - tobzódás, a római építészet hagyatéka’;
’Ciszterciek: >>Ó! Hiúságok hiúsága!<<,
fényszimbolika’
’Mindkét rendben: neoplatonikus hatások’;
’Ciszterciek: -puritán életelvek,
csúcsív: az imádkozó kéz gesztusa,
kereszt alaprajz,
fényszimbolika’;
’Szellemi változás: az elemeket összerendező elv az, ami a gótikát megszüli’;
’Teológia, skolasztika: teológia és természettudományok elkülönülése’;
’Romanika: intellektuális építészeti gondolkodás’;
’Gótika: materiálisabb, értelmez, elmesél’;
’Az intelligibilis szépség a gótikában jóra és szépre differenciálódik’;
’A szépség, mint arány és harmónia’;
’Aquinói Szent Tamás: >>Az anyag és forma
szükség szerint
arányosak egymással<<’;
’A célnak való megfelelés’;
’Summa Technologiae’;
’Minden dolog azonos maradjon önmagával’;
’Teljesség: kielégítő felsorolás,
Szerveződés: kielégítő tagolás,
Különbségtétel: kielégítő kölcsönhatás’.
5. Előadás (2014.03.12):
’Erwin Panofsky: Az emberi arányok stílustörténete’
(Dürer példája: és amikor már a legkisebb viszonyító
a milliméternél kisebb egység, akkor értelmét veszti
a további vizsgálódás);
’A perspektíva mint szimbolikus forma: Atya – Fiú – Szentlélek’;
’Quadratura háló’;
’Trianguláció’;
’Platon idea-tan + antik geometriatan ötvöződése’;
’Számelmélet, aránytan’;
’A reneszánsz festmények a valóságot mutatják. Perspektíva – szimbolikus forma’;
’A középkor a misztikum világát mutatja, a képnek ereje volt, és volt egy saját tere’;
’Arisztotelész: Poétika, és Platon.’;
’Szépség: nemes és isteni tulajdonság, belső arányosság’;
’A szépség megítélése nem pusztán egyéni ízlés dolga’;
’Antropocentrizmus’;
’Arisztotelész: Az ember társadalmi lény’.
6. Előadás (2014.03.19):
’A természetben lévő formák egyszerű geometriai formák: kör, négyzet’;
’Centrális terek’;
majd:
’-tengelyre szervezett, már időben kibontakozó (mozgásban feltáruló) terek’;
’-Arányok, arányrendszerek mélyreható művelése, oszloprendek arányrendszere’;
’-A szent arányok’;
’-Aranymetszés’;
’-Szabályos testek’;
’Platon: Timaeus’;
’Antik teória: a szépség harmóniáját egy matematikai formula írja le.’;
’Harmónia: arány, arányelmélet’;
’Platon után: Lambda figura,
két harmonikus számsor aránya,
kozmikus harmónia’;
’A zenében lévő harmóniákkal, konszonancia’;
’A reneszánsz nem szereti a törtszámokat’;
’Matematikai rend’
(a „Lényegi rend” Heisenberg „A rész és az egész” c.
könyvében. Kvantummechanika, kvantumfizika:
-a hiányzó elemi részecskék megtalálásának jövendö-
lése a szimmetria elv alapján (ez már az a szimmetria
fogalom, ahogyan ma használjuk); Higgs-bozon;
a vizsgáló és a vizsgált kölcsönhatása a kísérletben,
a „határozatlansági reláció”;
ugyanakkor: az egységes térelmélet megalkotásának vá-
gya és annak kísérleti igazolása; Einstein és a kvantum-
fizika: „Az Úristen nem kockázik”);
’Lélek,
Szellem’;
’Pál apostol: >>Ti vagytok Isten temploma<<’;
’Bennünk lakozik az arányrendszer’;
(A matematika, mint a láthatatlan megismerésének, mint a mintázatok felismerésének tudománya.);
’Szimmetria: az antik és a reneszánsz értelmezésében: arányosság és méretbeli meg-
felelés’;
’Oktáv – kvint – kvart – 2 oktáv’;
„Ezt mindig így tartotta jónak mindenki” , ’utalás Albertire’;
„Kívül is, belül is minden arányos legyen”;
„Az építészet tudománya: aránytan”;
’Számtani középarányos’;
’Mértani középarányos’;
’Harmonikus középarányos’;
’Palladio – különböző architektúrák egymásra rétegzése (Michelangelo nyomán).’
’Tridenti zsinat’
’Il Gesu’.
7. Előadás (2014.03.26):
’Reformáció – ellenreformáció’;
’Építészetelmélet: egyik kifutása a normativitás, bizonyos matematikai összefüggése-
ket ad, hogy tervezzen.’;
’A norma: a harmonikus arány’;
’Vignola’;
’A XVI. szd. idealizmusa, a platoni ideatan, a hagyomány továbbélése’;
’Alberti elve: kontinuitáa, természetelvűség,
-az a valami isteni eredetű-e, vagy az alkotói világ része.’
’Barokk teória: természetfölöttiség’;
’ Reneszánsz: Barokk:
linearitás festőiség,
síkszerű mélységszerűség,
sokság egység,
világosság talányosság,
statikusság dinamikusság,
egy(szerű)ség összetettség,
zártság nyitottság’;
’Bach’;
’Matematikai vonulat’;
’Bach akkor is élvezhető, ha valaki rosszul zongorázik (és úgy játssza);
’A barokk és a geometria’;
’A XVIII. szd. a tudomány százada,
legfontosabb világnézeti tényezője az okság,
alapja a newtoni mechanika,
résztudományok kialakulása’;
’Az építészetelméletet a világszemléletből bontjuk ki.’;
’Tridenti zsinat’
„A művészet a teológia szolgálólánya”;
’Vignola: parametrikus tervezés, kulcsszámok’;
’Scamozzi: Rocca Pisana és a Pantheon’;
’Szavakkal visszaadni nem lehet (a hatásukat)’;
’Francesco Borromini’;
’Guarini, St. Maria della Divina Providenzia, áramló tér, mint:
Vierzehnheiligen (az áramló tér elemzése Hajnóczi Gyula:
„Vallum és Intervallum” c. könyvében)’;
’A francia Akadémia’;
’Marc Antoine Laugier: „Minden építészet alapjának a funkció kell legyen”’;
8. Előadás (2014.04.09):
’Az embernek van egy összképe’;
’Az építészetről alkotott prekoncepció’;
’építészeti akadémia alapítása’;
’relatív építészeti esztétika’;
’a Felvilágosodás és a forradalmi építészet’;
’XIX.szd.: folyamatos, felgyorsult változás’;
’a változó életkörülmények visszahatnak az építészetre’
’közvélemény, filozófusok, filozófusokat olvasó, filozofikus hajlamú építé-
szek, publikálnak’;
’Fischer von Erlach’,
’Enciklopédisták, és az ifjú Rousseau, aki pályázik, de nem nyer’;
’A pályázat témája: A tudományos technikai fejlődés vajon jobbá teszi-e a vi-
lágot? Rousseau lelkesült dolgozata azt kiáltja: Igen!, mire a pályázatát elutasí-
tó akadémistáktól a kijózanító válasz: >>Öcsi! Ez a szamarak hídja.: Nem szabad
elhinnünk, amit látunk, mert hátha nem igaz<<’
(Erre Rousseau visszavonul és megal-
kotja természetfilozófiáját, amit aztán a kortársak is, de főként a késői (filozófus) utódok (köztük Derrida a Grammatológia című művében) ízekre szednek);
’Az angol tájkert’;
’Determinizmus: („Nincs esetleges, csak az isteni természet szükségszerűségéből fa-
kadó ok…okozat”, Descartes, Spinoza, Leibnitz: „Semmi nem jön létre elégséges ok
nélkül…”;
’Tapasztalat, megismerés, éntudat. „Cogito ergo sum”, a lélek=tudat’;
’Racionalizmus, kételkedés’;
’Hobbes –empirizmus, Locke, Newton, Hume’;
’Carl Friedrich Schinkel’;
’A Blondelek’;
’Az építészet alapja a természet és az ésszerűség’;
’A szépség forrása az arányok’;
’A számítógép monitorja meghülyíti az ember arányérzékét’;
’Az egésznek van egy közbeszéd jellege’;
’ - Tér,
- Szerkezet, amelynek
- Formai megjelenése van.’;
’Nehéz totális építészetet (építészetelméletet) csinálni’;
’A nagy dolgok akkor születnek, amikor valaki kényszer alatt van’;
’Perrault’;
’Egysíkú barokk kompozíció, ami már nem barokk’;
’Térfal elmélet (XIX. szd.)’
’Az építészettörténet 250 éves,
a historizmus 250 éves’;
’A mai építészettörténetnek nem szabadna stílusokkal foglalkoznia.’;
’A modern aktuálist jelent’;
’Az építészet nemcsak nyugatról –keletre, hanem délről-északra is mozog’;
’Az épületszimmetria a barokkban szinte következetes, olyan, mint az emberi
arc, a klasszicizmusban ugyanez olyan, mint a fa.’
’A mai építészetelmélet önigazolás’.
Toldalék a bevezetéshez:
„(Matematika) Különböző mintázatok felismerése, valamint ezek leírása
szavakkal és jelekkel” (forrás: Wikipédia)
Matematika-filozófia: Gödel nem teljességi tételei.
„Úgy tűnik, hogy a matematikusok lemondtak arról a romantikus álmukról,
hogy saját tudományuk filozófiáját minden >>bölcsészeti pontatlanságtól<<
mentesen saját maguk, matematikai módszerekkel alkossák meg.”
(forrás: hu.wikipédia.org/wiki/Matematikafilozófia)
Fraktálok (Rész és egész, az egész ismétlődése a részletekben).
Fülep Lajos,
Gottfried Semper;
Carlo Scarpa,
Peter Zumthor
„Festő csak akkor beszéljen, ha a képe semmit se tud mondani,
De akkor is jobb, ha hallgat.” [Egry József]
Alapozás:
Ha nem szeretnék úgy járni, mint a bábfilmbeli Mekk-mester, akkor az alapozás-
sal kell kezdenem. A 8. előadás két állítása:
- ’Nehéz totális építészetet (építészetelméletet) csinálni’
- és: ’A mai építészetelmélet önigazolás’.- azt sejteti, hogy ha
nehéz ilyet csinálni, akkor talán korunkban nem is található olyan építészetelmélet, amely „meghatározott paradigmán” [7.sz.] nyugodva a jelenben létező - a globalizált
világ információözönnel szolgáló hálójáról akár ebben az órában is, amikor ezt írom, szinte maradéktalanul begyűjthető , (sztár)építészek, filozófusok, művészettörténé-szek, építészettörténészek által alkotott - dolgozatok, értekezések, munkahipotézi- sek, kinyilatkoztatások sokaságát „egy nyelvet” beszélő [7. sz.] koherens rendszerré szervezné. Most önigazolások sokasága van, ellentmondás feszül a világot behálózó, egyidejűséget biztosító információs burok mindenütt hozzáférhető egyöntetűsége, és a világ építészetét befolyásoló szellemi-, divat- és stílusáramlatok sokfélesége között, mely sokféleség nem magyarázható pusztán az egyes régiók eltérő technikai, technoló-giai, gazdasági társadalmi fejlettségi szintjével. „az építészeti gyakorlat számára nincs fogódzó. Minden szerző a maga rendszerét alkalmazza, hogy megmagyarázza az építészet jelenségeit, és ami a legnagyobb baj, még ezek a rendszerek sem mindig ellentmondásmentesek ” [7.sz.]
„Az általános elvek bizonytalanná válása, az egyetemes törvénytan megingása a
(művészi) formaalkotásra és az ezzel kapcsolatos teóriára is kihat” [4. sz.]
„Holott korszerűség és érték - erre figyelmeztetett annakidején Fülep Lajos is éppen az
építészet példájával -, nem feltétlenül esik egybe: >>Nem azért értékes, mert korszerű,
hanem azért korszerű, mert értékes.<<” [4. sz.]
„A huszadik századi építészetben bekövetkezett – néha túl gyors – paradigmaváltások
és a sokféle, egyszerre fennálló és egyaránt érvényesnek minősülő paradigma csak részben szolgáltathat magyarázatot erre az állapotra, vagyis korszerűség és érték fordí-
tott módon egyirányú viszonyára.” [4. sz.] és „A művészet is, hasonlatosan a filozófiá-
hoz, voltaképpen a kor tudatosítása. A forma aktív értékteremtő szerepe tehát azt je-
lenti, hogy a mű rangjára igényt tartó épület, mint bonyolult formai képződmény – Né-
meth Lajos megfogalmazásával élve – , >>nem csupán jelentésstruktúra, hanem jelen-
téssel bíró értékstruktúra<< is”… [4. sz.]
„Jelentés és érték viszonyának értelmezését az építészetben… az is nehezíti , hogy az
építészeti formák esetében csak fenntartásokkal lehet vizuális kódokról beszélni.
A legtöbb építészeti formának, elemnek nincs szavakkal is megfogalmazható jelentése.
Jelentésük elsősorban kontextuális, azaz többnyire azonos használatukkal, expresszivi-
tásukkal.” [4. sz.]
És egy kis hazai tükör:
„A kérdés talán éppen az, hogyan érhető el, hogy egy kritikában ne a nem létező építé-szet visszhangozzék, ne az építészeti látszatvilág nyüzsgése verődjön vissza, hanem egy valóságos építészeti életé, amely még, vagy már nincsen, de amely lehetne, vagy kellene hogy legyen.” [4. sz.]
Mi a teendő?, hogyan lehet a sokféleségből rendszert, elméletet, tudományt alkotni?
A [7. sz] irodalom szerint a feladat a tudományfilozófia eszköztárával, módszereivel,
segítségével oldható meg. Az „elméleti aktivitások” írja a szerző „két síkon mozog-nak” az alsó szint a gyakorlat szintje. A létrehozandó építészetelméletben ez az egyes tartószerkezeti, és épületszerkezeti elemek, anyagok, anyagminőségek, építéstech-nológiák, technológiai utasítások szintje, a második szint a fogalmak az „összetett je-
lenségek” szintje, ilyenek a tér, a funkció, és a forma. „Az elméletek struktúrájának
legfontosabb eleme e két szint közötti kapcsolat” [7. sz.], a korrespondancia, „azaz…
a gyakorlati elemek megfeleltetésének módja az elmélet axiómáinak, posztulátuma-inak, törvényeinek, és fordítva.” [7. sz.]
A fogalmi szint elemeinek pontos, egyértelmű definiálása alapvető, és nehéz feladat,
de még nehezebb a két szint közötti - kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést biztosí-
tó – korrespondancia mechanizmust, a maga szabályaival, törvényszerűségeivel „törvényeivel” megalkotni.
„Valószínű, hogy az elkövetkezendő új építészet paradigmája is szelektálni fog, hiszen ez létkérdése. Egy rendszer ugyanis nem foglalhat mindent magába, mert azzal megszűnik koherens rendszer lenni” [7. sz.]
Husserl célja az volt, hogy a filozófiát tudománnyá tegye. Véleménye szerint, amit
őelőtte ezen a címen műveltek - akár a legnagyobb elődök is - az nem állja ki egy tu-
domány ismérveinek próbáját, amennyiben a kérdéseket a (filozófiai) gondolkodás
szabályai szerint tesszük fel.
Miről ismerszik meg a tudomány? teszi fel a kérdést:
„Ameddig a tudomány, a valódi tudomány elér, addig tanítható és tanulható is, éspe-
dig minden vonatkozásában félreérthetetlen egyértelműséggel.” [1. sz.]
állítja, majd így folytatja:
„Valamely tudomány elsajátítása sohasem valamely szellemtől idegen anyag passzív befogadása; mindig öntevékenységen alapszik, a teremtő szellemek által elért ésszerű belátások utánalkotásán, ami indokok és következtetések alapján történik.”…
„Filozófiát nem lehet tanulni, mert nincsenek ilyen objektíven megragadott és megala-pozott belátásai, és nem lehet azért sem, mert – s ez is ugyanazt jelenti – ezen a terüle-ten a problémák, módszerek és elméletek értelme nincsen tökéletesen tisztázva, a problémák, módszerek és elméletek nincsenek fogalmilag pontosan körülhatárolva.”
és:
„Az igazi tudomány - addig a határig, ameddig valóban van mit tanítania – nem ismeri a mélyértelműséget. A mélyértelműség a bölcsesség dolga, a szigorú elméleté a fogal- mi értetőség és a világosság.” [1. sz.]
Célkitűzése:
„A mélyértelműség sejtelmeit egyértelmű racionális alakzatokká átformálni – ez a szi- gorú tudományok újjáalakításának lényeges folyamata. Az egzakt tudományoknak is megvolt a maguk hosszú mélyértelműségi periódusa, s miként azok a reneszánsz küz-delmeiben, úgy fog – mint ezt remélni merem – a filozófia a jelen harcaiban eljutni a mélyértelműség fokáról a tudományos világosság fokára.” [1. sz.]
„Soha nem szabad a radikális előítélet-nélküliséget föladni, s mondjuk eleve azonosí-
tani az ilyen >>dolgokat<< (Sachen) a tapasztalati >>tényekkel<< (Tatsachen), nem szabad, hogy vakon álljunk szemben az ideákkal, amelyek a közvetlen szemléletben mégis nagymértékben abszolúte adva vannak. Túlságosan is olyan előítéletek igézete alatt állunk, amelyek még a reneszánszból származnak. Aki igazán mentes az előítéle- tektől, annak közömbös, hogy valamely megállapítás Kanttól származik-e, vagy Aqunói Tamástól, Darwintól-e, vagy Arisztotelésztől…”[1. sz.]
„Semmi szükség azt a követelményt hangoztatni, hogy saját szemünkkel lássunk; arra van szükség inkább, hogy azt amit látunk előítéletek kényszere alatt ne magyarázzuk félre.” [1. sz.]
…„ a filozófiának éppen az a lényege, hogy – amennyiben a végső eredetekhez nyúl vissza – tudományos munkája a közvetlen intuíció szférájában mozog; s a döntő lépés, melyet korunknak meg kell tennie, annak felismerésében áll, hogy a helyesen értelme- zett filozófiai intuíció, a fenomenológiai lényegmegragadás útján határtalan működési tér tárul fel előtte, és olyan tudomány birtokába jut, amely az indirekt szimbolizáló és matematizáló módszerek, a következtetések és bizonyító eljárások apparátusa nélkül is hatalmas mennyiségű, a legteljesebb mértékben szigorú s minden további filozófia számára döntő jelentőségű ismeretre tesz szert.” [1. sz.]
Álljon itt néhány Wikipédiából vett idézet Husserl tanának, illetve tanítása utóéletének bemutatására:
„A fenomenológia kifejezés a phainomenon („fenomén” , szó szerint „a megjelenő”,
„a megmutatkozó”, „a jelenség”) és a logosz („tan”) görög szavak összetételéből szár- mazik. Husserl nem a görög filozófiából, hanem Kanttól kölcsönözte a kifejezést. Ugyanis Kant volt az, aki felrótta az addigi metafizikusoknak, hogy a „magánvaló dolog” (Ding an sich) megismerésében elhanyagolták a jelenség („a fenomén”) megis-merésével kapcsolatos filozófiai problémákat, a jelenséget pedig a látszattal azonosí-tották. Pedig – állította Kant – a látszat nem maga a valóság, míg a jelenség valóságos dolog. Az igazi ismeretet a jelenség megismerése adja.” [Wikipédia]
A fenomenológia problémái:
„Husserl szerint ami a megismerő ember számára adott, az nem a magyarázatra szoru-ló anyagi világ, hanem a fenomének. A fenomenológia feladata a fenomének előítéle-tektől mentes leírása. A filozófiailag helyes módon leírt fenoméneket … a priori „lényeg-osztályokhoz” tartozókként ismerhetjük fel. A fenomenológia központi kate-góriája: a tudat „intencionalitása”, azaz nincs objektum szubjektum nélkül.” [Wikipédia]
„Husserl a fenomenológiát rendszerként (a priori tudományként) és módszerként írta le, más gondolkodók úgy vélték, inkább csak módszerként tekinthető.”
…”A fenomenológia legjelentősebb gondolata az „intencionális élményben adott feno-mén”. Ez a gondolat azonban nemcsak a filozófiában van jelen, hanem egyaránt meg- található az irodalomtörténetben, a művészettörténetben és a társadalomtudományok sok más területén is.” [Wikipédia]
A természettudományok területén a fenomenológia nem megalapozott. [Wikipédia]
Az „alapozás”-t (természetesen az „esszém” alapozását, nem pedig a természettudomány fenomenológiájának a megalapozását) a következők tehetik még szilárdabbá:
„Arisztotelész - a gondolkodás logikai alapelvei:
1. Az azonosság elve: minden dolog önmagával azonos (A az A), ha ez nem teljesülne, akkor bármely dolog bármi más is lehetne.
2. Az ellentmondásmentesség elve: semmi nem lehet azonos a neki ellentmondó dologgal (A nem lehet nem A).
3. A kizárt harmadik elve: két ellentmondó dolog között nincs harmadik lehetőség (A és nem A közül csak az egyik lehet igaz).” [5. sz.]
Az érzékelésről, észlelésről:
„AZ ÉSZLELÉS
- (percepció) azon pszichológiai folyamatok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük és jelentéssel ruházzuk fel a környezeti ingerekből érkező észleleteket.
- A nagyságkonstancia azt jelenti, hogy egy tárgy méretét annak ellenére változatlannak észleljük, hogy a retinális proximális inger megváltozott.
- Az alakkonstancia lényege, hogy az adott tárgy alakját a retinális kép alaknak megváltozása ellenére is állandónak észleljük.
- Világosságkonstancia: annak ellenére, hogy a szemünkbe érkező fény mennyisége változik, azonosan megvilágítottnak észleljük a tárgyat.
A konstanciák az evolúció, ill. az egyéni fejlődés (tanulás) termékei.
MÉLYSÉGÉSZLELÉS
- A lehetséges szintézis lényege, hogy bizonyos mélységjelzők használata feltehetően veleszületett, míg mások alkalmazását meg kell tanulni.
- A mélységlátásban monokuláris (egyszemes) és binokuláris (kétszemes) mélységjelzőkre egyaránt támaszkodunk.
MÉLYSÉGÉSZLELÉS
A monokuláris mélységjelző pl.:
1.A relatív méret
2.Takarás
3.Lineáris perspektíva
4.Levegőperspektíva
5.A textúragrádiens
6.Mozgásparallaxis
MÉLYSÉGÉSZLELÉS
A binokuláris mélységjelzők a következők:
1.Konvergencia
2.Akkomodáció
3.Binokuláris diszparitás
FORMAÉSZLELÉS
- Az alaklélektan vagy GESTALT-pszichológia alapvetése, hogy az egész (pl. a forma) több, mint a részek (tulajdonságok) puszta összege: a dolgok tulajdonságai egészekké („jó alakokká") szerveződnek
Alaklélektani szerveződési elv:
- 1.Közelség
- 2.Hasonlóság
- 3.Zártság
- 4.Szimmetria
- 5.Közös mozgás
Vonásdetektor elképzelés
- A vonásdetektor elmélet (HUBEL és WIESEL, 1962) lényegében pszichofiziológiai elképzelés, amely a formaészlelést az agyi neuronok működésére vezeti vissza.
A vizuális kéregben specifikus neuronokat mutattak ki, amelyek kizárólag az ezekhez a neuronokhoz tartozó retinaterületeken (receptív mezőkön) keltett ingerületre reagálnak.
HUBEL és WIESEL vizsgálataikban konkrétan háromféle vizuális kérgi neuront azonosítottak:
- 1.Egyszerű sejtek
- 2.Komplex sejtek
- 3.Hiperkomplex sejtek
Mintázatfelismerés
Templátegyeztetés elképzelések
Ezek a modellek azt feltételezik, hogy tapasztalataink eredményeként a tárgyakról memóriánkban a potenciálisan felismerhető mintázatokat megjelenítő „legjobb példányokat" (templátokat, azaz prototípusokat vagy sablonokat) tárolunk.
Tulajdonságegyeztetés
A mozgásészlelés
közvetlen percepció elmélete szerint maga a mozgó inger tartalmazza a mozgás azonosításához szükséges információ egészét.” [6.sz.]
Felépítmény:
Most következzenek itt szemelvények abból a filozófiai rendszerből, amely - több-
szörös nyelvi áttételen (fordításon, félrefordításon, félreértelmezésen) [ld. a 13. sz.
irodalom megjegyzéseit ott] keresztül - a huszadik század harmadik harmadában a dekonstruktivisták építészetének paradigmájává lett; alkotói elveiket ily módon egy rendszerük szempontjából külsőnek tekinthető diszciplína – abban a közegben, amelyre kidolgozója Derrida megalkotta konzisztens megállapításokkal, munkahipotézissel és célkitűzéssel rendelkező – összefüggéseikből kiemelt kategóriái határozták meg, így nem teljesülhetett a [7. sz. irodalomban bemutatott) korrespondancia elve, azaz az (építészet)elméleti aktivitás felső szintjének fogalmai és az alsó szint fogalmai között nem jöhetett létre kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés: a kívülről átvett posztulátu-mok, axiómák, tételek és törvényszerűségek miatt.
Tehát következzék annak felvillantása, amelyet a huszadik század nyelvi fordulatá-nak nevez a (nemcsak építészeti) szakirodalom. A bevezetőben említettek szerint nem
építészetelmélet-alkotókról, nem építészekről, nem esztétikai kategóriákról fogok írni,
ha itt-ott név szerint említek valakit azt csak a tárgyam megközelítése érdekében te-
szem. Derrida filozófiája itt nem a dekonstruktivisták, vagy az építészetelmélet szem-
pontjából, hanem az emberi észlelés, információfeldolgozás, megértés és megértetés
szempontjáól lehet érdekes.***
*** a fentebb említett többszörös félrefordítás: (franciáról
angolra) természetesen az esetemre is igaz, hiszen én sem
az eredeti forrásból, hanem annak magyar fordításából idé-
zem azt, amit értelmezni próbálok és érteni vélek, vagy megsejtek belőle.
Jacques Derrida
Grammatológia (Első rész)
[Magyar Műhely/ÉLETÜNK, Bp., 1991. - oldalszámok a szövegben]
„. Igyekeztünk tehát összekapcsolni e két szükségesnek látszó közelítésmódot, így téve fel újra a szövegnek, történelmi státusának, tulajdon idejének és terének kérdését. Ez a már elmúlt és túlhaladott korszak ténylegesen mindenestül szövegként nyilvánul meg, e szavak olyan értelmében, amelyet meg kell majd határoznunk.” [3. sz. irodalom 10. old.]
„Hivatkoztunk már az elméleti matematikára: az elméleti matematika írása – akár úgy fogjuk fel, mint értelmes gráfiát (s ez már azonosságot, tehát formájának eszmeiségét tételezi fel, ami lényegben teszi képtelenné az „értelmes jelölő” oly mindennapos fogalmát), akár mint jelöltek eszmei szintézisét, vagy mint másik szinten működő nyomot – akár pedig, mélyebb értelmezésben, mint egymásba való átmenetüket –, ez az írás abszolút értelemben sohasem volt fonetikus megjelenítéshez kötve. A fonetikusnak mondott írással élő kultúrákon belül a matematika nem csupán beékelődés. Ezt egyébként minden írástörténész megemlíti; egyúttal felidézik annak az alfabetikus írásnak a tökéletlenségeit, amely oly hosszú ideig a legkényelmesebb és „legértelmesebb”[1] írásnak látszott. Ez a beékelődés egyúttal az a hely is, ahol a tudományos nyelv gyakorlata belülről s egyre mélyebbről kérdésessé teszi a fonetikus írás eszményét és egész implicit metafizikáját (a metafizikát), vagyis különösen az episztemé filozófiai eszméjét; nemkülönben az isztoriáét, ami oly mélyen rokona – ama szétválasztás vagy szembeállítás ellenére, amely közös pályájuk egy szakaszában egymásra vonatkoztatta őket. História és tudás, isztoria és episztemé mindig úgy határozódtak meg (és nem csupán etimológiailag vagy filozófiailag), mint kerülőutak a jelenlét újraelsajátításának céljából.” [3. sz. irodalom 15. old.]
„Az elméleti matematikán kívül azonban az információátvitel gyakorlati módszerei hatalmas méretekben kitágítják az „üzenet” lehetőségeit, egészen addig a pontig, ahol az „üzenet” többé nem valamilyen nyelv „írott” fordítása, azaz olyan jelölt átvitele, amely kimondva is teljes értékű maradna.” [3. sz. irodalom 16. old.]
„Minthogy egész világunk és nyelvünk omlana vele össze, és mivel a jel evidenciája és értéke a származtatás bizonyos pontjáig megőrzi elpusztíthatatlan szilárdságát, dőreség volna egy bizonyos korszakba való beágyazottságából arra következtetnünk, hogy „másfelé kell továbbhaladni”, meg kell a jeltől – mind a kifejezéstől, mind a fogalomtól – szabadulni. Hogy kellőképpen felfoghassuk azt a gesztust, amit itt fölvázolunk, új módon kell megértenünk a „korszak”, a „korszak-berekesztődés”, a „történelmi genealógia” kifejezéseket; mindenekelőtt szabaddá kell tennünk őket mindenféle relativizmustól.” [3. sz. irodalom 19. old.]
„Talán mondhatnánk azt is, a Sein und Zeit kezdeményezte kérdésrendet követve, és radikalizálva a husserli fenomenológia kérdéseit, hogy ez az áttörés nem csupán magára a tudományra vonatkozik, és hogy ami látszat szerint ekként jön létre egy ontikus területen vagy egy regionális ontológián belül, jog szerint nem tartozik hozzájuk, és már visszavezet magához a lét kérdéséhez.” [3. sz. irodalom 24. old.]
„5)hogy az írás nem csupán segédeszköz a tudomány szolgálatában – esetleg tárgya is a tudománynak –, hanem elsősorban, ahogy Husserl [End p. 53.] részletesen kifejtette A geometria eredetében, az eszmei tárgyak lehetőségének, tehát a tudományos objektivitásnak a feltétele is. Mielőtt tárgya lenne, az írás az episztemé feltétele;” [3. sz. irodalom 28. old.]
„Ennek az egységnek a tekintetében az írás mindig csak származtatott, esetleges, részleges, külsőleges, a jelölőt megkettőző: fonetikus lehet. „A jel jele”, mondták Arisztotelész, Rousseau és Hegel” [3. sz. irodalom 30. old.]
„javasoljuk, hogy a jel szót tartsuk meg az egész jelölésére, a fogalom és a hangkép kifejezést pedig a jelölt-tel, illetőleg a jelölő-vel helyettesítsük.” [3. sz. irodalom 31. old.]
„Az írás ábrázolás-elvű felfogása megkönnyíti a dolgunkat. Ha az írás csupán „ábrázolása” (43. o.) a nyelvnek, jogunk van kizárni a rendszer bensejéből (mert itt az a hit munkál, hogy van a nyelvnek belseje), mint ahogy a képet káros következmények nélkül kizárhatjuk a valóság rendszeréből.” [3. sz. irodalom 32. old.]
„Olyan tudományé, amely már nem tud megfelelni az episztemé klasszikus koncepciójának, mert területének eredetisége – az általa bevezetett eredetiség – annyi, hogy a „kép” kinyitása a „valóság” feltételének látszik; az a viszony többé nem gondolható el „kép” és „valóság”, „külső” és „belső”, „látszat” és „lényeg” egyszerű megkülönböztetésén és rendíthetetlen külsőlegességén belül – az oppozíciók egész szükségszerűen következő rendszerével együtt. Platónnak, aki alapjában véve ugyanezt mondta az írás, a beszéd és a lét (vagy az eszme) közti viszonyról, legalább sokkal finomabb, kritikusabb és kevésbé magabiztos elmélete volt a képről, a festészetről és az [End p. 61.] utánzásról, mint amilyen Saussure teóriája,” [3. sz. irodalom 32. old.]
„Ami önmagát szemügyre veheti, az sohasem egy; és az összeadás törvénye – eredetnek a reprezentációjához, dolognak a képéhez: hogy egy meg egy, az legalább három.” [3. sz. irodalom 34. old.]
„Az írás nem a jel jele, legföljebb ha ugyanezt minden jelről elmondjuk, és ez mélyebben igaz is volna. Ha minden jel valamilyen jelre utal, és ha „a jel jele” írást jelent, bizonyos konklúziók – melyeket a megfelelő pillanatban meg fogunk vizsgálni – [End p. 73.] elkerülhetetlenné válnak.” [3. sz. irodalom 38. old.]
„Mármost azt kell hinnünk, hogy az Írás egyszerre külsőlegesebb a beszédhez képest, mivel nem „képe” vagy „szimbóluma”, és belsőlegesebb is a beszédhez képest, amely már magában is írás. Még mielőtt hozzákötődne bemetszéshez, bevéséshez, rajzoláshoz vagy betűhöz, olyan jelölőhöz, amely általánosságban egy általa jelölt jelölőre vonatkozik, a gráfia fogalma magában foglalja az intézményes nyom instanciáját, minden jelölő rendszer közös lehetőségeként.” [3. sz. irodalom 41. old.]
„Maga a dolog Is jel. Husserl Számára ez elfogadhatatlan feltevés, az ő fenomenológiája éppen ezért — az általa megfogalmazott ‘alapelvek alapelve’ értelmében — a jelenlét metafizikájának legradikálisabb és legkritikusabb restaurációja marad.” [3. sz. irodalom 43. old.]
„ Éppenséggel ő maga az, ami soha sem hagyja önmagát a jelenlét formájára redukálni. Márpedig a jelenlét irányítja a tárgy egész objektivitását és a tudás Összes vonatkozását.”[3. sz. irodalom 48. old.]
„hiszen Csupán a forma és az anyag közti megkülönböztetés segítségével magyarázhatjuk meg a beszéd és az Írás lehetőségét, hogy egyszerre léteznek egyazon nyelv kifejezéseiként. Ha e két szubsztancia bármelyike — a levegő vagy a tinta áramlása — integráns része volna magának a nyelvnek, nem lehetne az egyikről a másikra átváltani nyelvváltoztatás nélkül.”[i]
Ily módon a Koppenhágai Iskola kétségtelenül kutatási területet szabadít fel: lehetővé válik közvetlen figyelmet szentelni nem Csupán a forma tisztaságának, amely megszabadult a szubsztanciához való összes „természetes” kötődéstől, hanem mindannak is, ami a nyelv rétegződésében a grafikai kifejezés szubsztanciájától függ” [3. sz. irodalom 49. old.]
„A „tapasztalat” mindig jelenléttel való kapcsolatot jelölt, akár tudatos volt ez a kapcsolat, akár nem.” [3. sz. irodalom 50. old.]
„Ekképpen a fenomenológiai redukciót és a husserli transzcendentális tapasztalatra való hivatkozást el kell helyeznünk — a diskurzus egyszerű mozzanataként. Amennyiben az általában vett tapasztalat — és a transzcendentális tapasztalat, kivált Husserlnél — fogalmát továbbra is a jelenlét tétele kormányozza, részes a nyom redukálásának folyamatában.” [3. sz. irodalom 51. old.]
„Elismerjük tehát, hogy szükséges az ős-nyom fogalmával közlekednünk.”…” a formán való áthaladás a lenyomaton való áthaladás.” [3. sz. irodalom 51. old.]
„Itt a differencia megjelenése és működése olyan kezdeti szintézist tételez fel, amelyet semmilyen abszolút egyszerűség sem előz meg Ez lenne tehát a kezdeti nyom Az időbeli tapasztalat minimális egységében való késleltetés nélkül, olyan nyom nélkül, amely a másikat másikként tartja meg ugyanabban, semmiféle differencia sem működhetne, és semmiféle jelentés sem létezhetne.” [3. sz. irodalom 52. old.]
A differencia „lehetősége jogszerűen megelőzi mindazt, amit jelnek (jelölt/jelölő, tartalom/kifejezés stb.), fogalomnak vagy működésnek, motornak vagy érzékelhetőnek hívunk. A differancia ennélfogva nem annyira érzékelhető, mint inkább érzékfeletti, és lehetővé teszi a jelek egymás közti artikulációját ugyanazon az absztrakt renden belül — például fonikus vagy grafikai szöveg —‚ vagy két kifejezésrend között.” [3. sz. irodalom 52. old.]
„Ez utóbbi [a hangkép] nem a materiális hang, vagyis kizárólag fizikai dolog, hanem ennek a hangnak a pszichikai lenyomata, annak az ábrázolása, amit érzékszerveink tanúságként adnak róla; érzéki jelenség, és »materiálisnak« csakis ilyen értelemben, az asszociáció másik, elvontabb tagjával, a fogalommal való oppozícióban mondjuk.” (91-92. o.) [3. sz. irodalom 52. old.]
„Ami az intencionalizált tárgyat, például a kép tartalmát illeti, nem tartozik valódi módon sem a világhoz, sem a megélt élményhez: a megélt élmény nem-valódi komponense.” [3. sz. irodalom 53. old.]
.”A megjelenő és a megjelenés közti hallatlan megkülönböztetés (a „világ” és az „élmény” között) az összes többi megkülönböztetés feltétele, az összes többi nyomé, és már maga is nyom.” [3. sz. irodalom 53. old.]
„a nyom nem annyira eszmei, mint valódi, nem annyira érzékfeletti, mint érzékelhető, nem annyira átlátszó jelölés, mint átlátszatlan energia, és semmilyen metafizikai fogalom nem tudja leírni. És mivel annál inkább megelőzi az érzékelhetőség régiói közti megkülönböztetést, megelőzi a hangot éppúgy, mint a fényt, van-e értelme „természetes” hierarchiát létrehozni például a hang-lenyomat és a vizuális (grafikai) lenyomat között? A grafikai képet nem látjuk; az akusztikai képet nem halljuk. A hang teljes egységei közti megkülönböztetés nem hallható.” [3. sz. irodalom 53. old.]
„A tér és az idő tapasztalatának eredeteként a megkülönböztetés írása, a nyom szövedéke lehetővé teszi a tér és idő közti megkülönböztetés artikulálását, ekként való megjelenését, egy (,‚azonos” saját testből megélt „azonos”) tapasztalat egységében. Ez az artikuláció tehát lehetővé teszi, hogy grafikai (,‚vizuális” vagy „taktilis”, „térbeli”) láncolatot illesszünk hozzá, alkalmanként lineáris módon, egy beszélt („fonikus”, „temporális”) láncolathoz. Ebből az őseredeti artikulációs lehetőségből kell kiindulnunk. A megkülönböztetés: artikuláció.” [3. sz. irodalom 54. old.]
„Saussure szerint a beszéd passzivitása mindenekelőtt a nyelvvel való kapcsolata. A passzivitás és a differencia közti kapcsolatot nem lehet elkülöníteni a nyelv alapvető tudattalansága (mint nyelvbe-gyökerezettség) és a térelosztás (szünet, Fehér folt, központozás, általában vett intervallum stb.) között, ami a jelölés eredetét alkotja.” [3. sz. irodalom 55. old.](lásd Hajnóczi Gyula: Vallum és Intervallum c. könyvében (18. sz. irodalom) az erről mondottakat).
„A térelosztás (figyeljük meg, hogy ez a szó a [ és az idő artikulációját mondja ki, az idő térré-válását és a tér idővé-válását) mindig a nem-érzékelt, a nem- jelenlévő és a nem-tudatos.” [3. sz. irodalom 55. old.] (Lásd Kepes György: A látás nyelve c. könyvében [13. sz. irodalom] a képben, pl. a kínai tájképekben a fehér foltokról, a nincsről, szünetről mondottakat.)
Egy magyar szobrásznőtől olvastam a következőt: „Az a jó munka, amelyben tapintható a csend, és a fomával adagolható benne az idő.” A nevét sajnos most nem találom.
„A külső, a „térbeli” és „objektív” külsőlegesség, melyről azt hisszük, hogy a világ legközismertebb dolga, közismertként nem jelenhetne meg a gramma nélkül, a differancia mint temporalizáció nélkül, a halállal való kapcsolat mint az élő jelen struktúrája nélkül.” [3. sz. irodalom 57. old.] (A Gyűrűk Ura c. könyvben a tündék irígylik az emberek halandóságát, ezt a megjegyzést lásd kicsit bővebben később).
„Ha a nyom, az emlékezet ősjelensége, melyet természet és kultúra, animalitás és humanitás stb. oppozíciója előtt kell elgondolnunk, magához a jelölés mozgásához tartozik, akkor a jelölés a priori — akár inskripcióval, akár nem, ilyen vagy olyan formában — bele van írva egy olyan „érzékelhető” és „térbeli” elembe, amit „külső”-nek hívunk.” [3. sz. irodalom 57. old.]
„Az algebra: arkánum ás transzparencia” [3. sz. irodalom 60. old.]
„Megképzik előttünk az információ bőségétől és újdonságából, valamint az információ kezeléséből táplálkozó grammatológia, még ha az utat törő művekben a konceptualizáció gyakran meg is torpan a merész és magabiztos áttörés előtt.” [3. sz. irodalom 66. old.]
„amit Leroi-Gourhan „mitogrammának” nevez: olyan írás, amely többdimenziósan tagolja jelképeit; itt a jelentés nincs alávetve az egymásutániságnak, a logikai időrendnek, vagy a hang irreverzibilis temporalitásának. Ez a többdimenziójúság nem bénítja bele a történelmet az egyidejűségbe, a történelmi tapasztalat egy másféle szintjének felel meg, [End p. 129] ezzel szemben a lineáris gondolkodást a történelem redukciójának is tekinthetjük. Igaz, hogy talán más szót kellene használnunk: a ‘történelem’ szóhoz kétségtelenül mindig a jelenlét legombolyításának lineáris sémája társult, ahol a jelenlét vonala a végső jelenlétet a kezdeti jelenléthez kapcsolja az egyenes vagy a körvonal pályája szerint. Ugyanebből az okból a többdimenziós szimbolikus struktúra nem található meg az egyidejű kategóriájában. Az egyidejűség két abszolút jelenlévőt szervez egybe, a jelenlét két pontját vagy pillanatát, és ekkép linearista fogalom marad.” [3. sz. irodalom 67. old.]
„Több mint egy évszázad óta észlelhető ez a nyugtalanság a filozófiában, a tudományban, az irodalomban — ezeknek a területeknek minden forradalmát úgy értelmezhetjük, mint a lineáris modellt fokozatosan leromboló megrázkódtatásokat. A lineáris, azaz az epikus modellt. Ami manapság elgondolható, azt nem írhatjuk le a vonalhoz és a könyvhöz igazodva, legföljebb ha azt az eljárást követnénk, amely a modern matematikát golyós számológéppel óhajtaná tanítani. Ez a meg nem felelés nem modern, de manapság nyilvánvalóbb, mint valaha. A több dimenziójúsághoz és a delinearizált időbeliséghez való közeledés nem egyszerű reg-[End p. 131]resszió a ‚mitogramma” felé; ellenkezőleg a lineáris modellnek alávetett egész racionalitást a mitográfia egy újabb formájaként és újabb korszakaként kell megmutatni. Az a meta-racionalitás vagy meta-tudományosság, amely ily módon nyilvánul meg az írásról való elmélkedésben, ennél fogva többé éppúgy nem zárható be valamilyen embertudományba, mint ahogy nem is igazodhat a tudomány hagyományos eszméjéhez. Egyazon gesztussal hagyják maguk mögött az embert, a tudományt és a vonalat.” [3. sz. irodalom 68. old.]
„Derrida kérdezési stratégiájának jövőt formáló ereje eg
