A képi fordulat
„3. Kép és érzékelés
Atekintetben is állást foglal mindkét iskola, hogy milyen kapcsolat létezik a kép és az érzékelés között. Boehm követői, köztük Beltig, a következőképpen vélekedik erről: „A kép nem az érzékelés eredménye vagy az adott médium terméke, hanem a szimbolizálás folyamatához tartozik, amelynek segítségével elsajátítjuk a világot.”(Belting 2006. 49)
Mitchell azonban máshová helyezi a hangsúlyt kép és érzékelés viszonyában: „A látással kapcsolatban ez esetben alapvető tény, hogy nem elsősorban a világ, hanem a másik ember megfigyelésére használjuk. A vizuális kultúra kutatásának kiindulópontjait ekkor a társadalmi, interszubjektív kapcsolatokban, a vizuális megismerés praktikáiban és a tudás elsajátításában (és ellentéteikben – a félreértésben, a mimikriben, a maszkban, a „gonosz szemben”) kellene keresnünk. A képek értelmezése kikerülne a kutatás centrumából és átadná helyét a képek hatását és autoritását érintő vizsgálatoknak.”11 Annyit meg kell jegyeznünk, hogy az autoritás egyúttal az autonómia elismerését is jelenti a chicagói iskola részéről.
4. Kép és szöveg
Gyökeresen mást mondanak kép és szöveg kapcsolatáról az ikonikus illetve a képi fordulat kutatói. Boehmék inkább vagylagosságban gondolkodnak, míg Mitchell inkább együttes jelenlétben.
A bázeli kutató követői szerint a kép nem rendelhető alá a nyelvnek. Vagyis ellentmondanak annak a tézisnek, miszerint minden megismerés nyelvfüggő. Sőt, ennek az ellenkezőjét vallják, hogy a képi gondolkodás megelőzi a nyelvit. „A gondolat folyómedre maga nem nyelvi természetű”. – írja Boehm már idézett tanulmányában, aki szerint a szavak tulajdonképpen megfagyott metaforák. A vele egy platformon levő Sauerländer pedig így fogalmaz: A műalkotás speciális sajátosságait kell tudatosítani a szöveg elidegenítő hatásaival szemben. (Sauerländer 2006. 123) Végső soron ki kell szélesíteni a logosz fogalmát, s ezzel megvalósul, hogy „a kép utat talál a tudás megalapozására szolgáló elmélet belső köreibe.” (Boehm 2006. 37)
A képi fordulat hirdetői is úgy vélik, hogy a vizualitás nem redukálható a nyelvre, és nem is magyarázható abból. De kép és szöveg viszonyáról azt állítják, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Mitchell ezt külön is hangsúlyozza az imagetext fogalmának bevezetésével. Álláspontjuk szerint világunkat és identitásunkat nemcsak leképezik, de alakítják is a képek. Sőt, egyre nagyobb szerepük van a valóság konstruálásában.” [21.sz. 24. oldal]
„Az igazságra való törekvés, a szellemi előrehaladás szempontjából a képeknek ugyanolyan rangjuk van, mint a nyelvnek, ugyanúgy részt vesznek a valóság kifejezésében. … A képekkel nincs tehát semmi baj. Baj csak ott van, ahol a képekkel visszaélnek: ha a képek az elnyomás és a butítás, a manipuláció és a szellemi szolgaság eszközeivé válnak, s ha politikai ideológiák vagy kereskedelmi marketing-stratégiák szolgálatába szegődnek - amire kétségkívül alkalmasabbak mint a szavak. […] (Assmann 2008. 190-191)” [21.sz. 26. oldal]
„A látás nyelve mint optikai kommunikáció, az egyik leghatékonyabb eszköz ahhoz, hogy újra létrehozza az ember és a tudás harmonikus egységét. […] A vizuális kommunikáció egyetemes és nemzetközi: nem ismeri a nyelv, a szókincs vagy a nyelvtan korlátait, egyaránt megérthetik írástudatlanok és művelt emberek.” [19.sz. irodalom 6. oldal]
„Egy adott vizuális kép befogadása egyúttal azt is jelenti, hogy a szemlélő szintetizálási folyamatban vesz részt. Az érzékelt kép tapasztalása egyúttal alkotó integrációs tevékenység. Lényeges ismérve, hogy az alakítóképesség szerves egésszé formálja a tapasztalatot. Ez a formaadás alapiskolája, ami viszont formátlan világunk zűrzavarában strukturális szempontból óriási jelentőségű. Ezért a képzőművészet, a látás nyelvének legmagasabb foka, felbecsülhetetlen értékű eszköze a nevelésnek..” [19.sz. irodalom 6. oldal] Biblia Pauperum
„Ez az új nyelv képessé teheti és teszi is az emberi érzékenységet arra, hogy eddig még soha fel nem ismert tér-idő viszonyokat fogjon fel.” [19.sz. irodalom 7. oldal]
Kepes e könyvét a Képi fordulat gondolkodóinak – fentebb idézett – megnyilatkozásai előtt mintegy 50 évvel, a második világháború idején adatta ki. Hangja, a jövőt illető derűlátása merőben elüt kései utódaitól
„Ma viszont a folyton változó világ társadalmi történéseinek dinamikája és az új perspektívák arra késztetnek bennünket, hogy a statikus ikonográfiát dinamikussal váltsuk fel.” [19.sz. irodalom 8. oldal]
„A képalkotó képzet az eleven organizmus minden ismertetőjegyével rendelkezik. Erők kölcsönhatása, amely erők mindenkori terükben működnek, és e terek által meghatározottak.”[…]
„Az optikai erők és fiziológiai, valamint pszichológiai hatásaik szintén csupán mindenkori erőterükben nyerik el jelentőségüket. A külső optikai erők, amelyek a kép tapasztalati felfogásának fizikai alapját adják, és a belső erők, a környezeti hatások összesítésére törekvő dinamizmus , mindenkori vonatkozási rendszerükben hatnak. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a kívülről jövő benyomásokat az idegrendszer dolgozza fel. Ezért a külső és belső vonatkoztatási rendszer megkülönböztetése bizonyos fokig mesterséges, és csak az egyszerűség kedvéért alkalmazzuk, mert minden tapasztalás során a külső vonatkoztatási rendszer a belső részévé változik át” [19.sz. irodalom 10. oldal]
„A vizuális vonzás erői – pont, vonal, sík – optikai háttér előtt jelennek meg és optikai erőtérben hatnak. Az optikai mező a különböző vizuális egységek elválaszthatatlan háttereként vetődik a szem retinahártyájára.” [19.sz. irodalom 10. oldal]
„A méreteket és formákat szintén csak a háttérrel kölcsönhatásban tudjuk észlelni, sajátos optikai jellegük mindenkori vonatkoztatási környezetüktől függ.” [19.sz. irodalom 10. oldal]
„Éppen ezért az optikai térben nem létezhet abszolút színérték, tónus- vagy telítettségérték, sem pedig a nagyság, hosszúság és alak abszolút mértéke, mert minden vizuális egység csak optikai környezetéhez való dinamikus kölcsönviszonyában nyeri el egyedülálló, sajátságos megjelenési módját..” [19.sz. irodalom 11. oldal]
„A háromdimenziós mező
Miután a vizuális mezőnek nincsen rögzített határa, a szemlélő a dolgok helyét és kiterjedését – legyen szó tájról, utcai járókelőkről vagy valamilyen különálló tárgyról – csak saját térbeli helyzetéből kiindulva értelmezheti. A látott dolgok helyét, irányát és távolságát úgy állapíthatja meg, hogy önmagával vonatkozásba hozza. A fentet és a lentet, a jobbot és a balt, az elölt és a hátult olyan fizikai rendszerbe méri és rendezi bele, amelynek középpontjában saját teste áll, és amely megegyezik a tér fő irányaival. A szemlélő énközpontú, vízszintes és függőleges tengelyei jelentik tulajdonképpen azt a rejtett hátteret, amelyen az optikai különbségeket értelmezzük. Ha a szemlélő fejét, szemét, vagy testét mozgatja, azaz megváltoztatja helyzetét, és így a retinamezőt a természetes függőleges helyzethez képest elmozdítja, akkor most már az emberi test az új helyzetben a hozzá legközelebb álló tárgyakkal kapcsolatban játssza majd eredeti szerepét és a tér fő irányai továbbra is érvényben maradnak.” [19.sz. irodalom 12. oldal]***
***A modernitás utáni építészeti útkeresésekben (topológia) vol-
tak olyan – az újkeresés vágyától hajtott - törekvések, hogy eze-
ket a viszonyítási rendszereket, alaptörvényeket (mint dogmati- kus kötöttségeket) megszűntessék, hogy ne legyen fent és ne legyen lent, ne legyen érzékelhető milyen irányból hat a gravitácó, hogy ne érezzem mikor vagyok bent, vagy mikor vagyok kint a térből, hogy úgy érezzem egyszerre vagyok kint is bent is, egyszerre megyek fölfelé egy szintet és mégis – mint egy térben megcsavart vízszintes nyolcas alakú Möbius szalagon – egy szinttel lejjebb kerülök.
Elgondolható persze egy nem antropocentrikus világ(kép) - ahol mondjuk három nap süt az égen, és sokkal nagyobb, vagy sokkal kisebb a gravitáció, mint itt a földön - és az abban lakó értelmes lények építészete,térszemlélete, térérzékelése. De talán szimpati-kusabb Kepes bizakodása, hogy az emberi léptéken messze túlnövő nagyvárosi térrendszerek hálójának bonyolult, dinamikus tér-idő viszonyai is felfoghatóvá tehetők az emberi érzékelés számára. Az már megint más kérdés, ha beteljesedne Clarke-nak: A város és a csillagok c. könyvben leírt víziója, amikor az emberi lények oda fejlődnek, hogy már csak mesterséges környezetben tudnak életben maradni, mert irtóznak a szabad természettől, a határtalanságtól (ld: Eisenman topografikus építményeit), de valószínűleg még ott sem lehetne a viszonyítási rendszereket elbizonytalanítani.
„Lao-ce például azt mondta: „Csak üressége folytán használható a hajó. A fal üres helye ablakul szolgál. Így mindenütt a nemlétező teszi hasznossá a dolgokat.” A Kelet ábrázolóművészete az üres tér jelentésének mélységes megértéséről tanúskodik. A kínai és japán festők csodálatra méltó bátorsággal hagynak nagy üres helyeket a képfelületen. A felületet egyenlőtlen, üres síkokra osztják, amelyek térbeli elrendezésükkel a néző szemét váltakozó sebességű mozgásra késztetik, hogy vonatkozások jöjjenek létre, így a felület lehető legnagyobb variálásával érik el az egységet.” [19.sz. irodalom 24. oldal]
„Az üres tér jelentőségét lassan az építészetben is megértik.” [19.sz. irodalom 25. oldal]
„…a vízen fodrozódó hullámok ritmikus mintáinak és visszatükröződéseinek mélyebb értelmük van.Nem tudunk betelni az optikai átváltozásokkal, amelyek minden változás ellenére is megőrzik alakjukat.” […]”Az érzékileg érzékelhető struktúrák a megfelelő emocionális és szellemi struktúrákra emlékeztetnek. A tapasztalás teljessé válik. Ahhoz, hogy ezen az átfogóbb területen egyensúlyt teremthessünk, tisztában kell lennünk a képélmény dinamikus alapjával és tér-idő viszonyával.” [19.sz. irodalom 35. oldal]
„Folyamatosság
Minden lineáris elemhez tartozik kinetikus tehetetlenségi nyomaték. Arra tendál, hogy ugyanabba az irányba és ugyanazzal a mozgással folytatódjon. Az egyenes vonalat gondolatban egyenes vonalként hosszabbítjuk meg, a görbe vonalat görbe, a hullámvonalat hullámvonalként. Ez a lineáris folytonosság hozzájárul a kép kialakításához azzal, hogy egyszerűen rendezett csoportokat alkot. Az egyik leghatékonyabb eszköze annak, hogy a heterogén elemeket összekapcsoljuk egymással, és így a képet annyi elemre redukáljuk, amennyit egyidejűleg világosan fel lehet fogni.” [19.sz. irodalom 41. oldal]
„Zártság
A térbeli rend és stabilitás erői az optikai egységeket zárt egésszé fogják össze. A néző a komplex optikai struktúra láttán a legnagyobb stabilitású formát keresi, vagy azt, amelyik a legvilágosabban válik el környezetétől.” [19.sz. irodalom 43. oldal]
„A fordított perspektíva
A régi kínai tanításoknak megfelelően a kínai és a japán mesterek a nyugatival homlokegyenest ellenkező módon alkalmazták a lineáris perspektívát. A párhuzamos vonalak az ő rendszerükben a szemlélőhöz közeledve tartanak össze. Megnyitják a teret, ahelyett, hogy lezárnák. A képi tér nem a tárgyak helyzetének természettudományos, optikai diagramja, hanem a tapasztalás közege, eszköze, aktív kétdimenziós panoráma a képet átélő szemlélő számára. Ugyanez a felfogás jelenik meg sok kora európai képen is.” [19.sz. irodalom 83. oldal]
Regionalizmus, Frampton.
Piliscsaba, Csenger, Makovecz,
A 4-es Metró állomásai
és a felcsúti stadion.
Simon Mariann: Kötöttségek és kötődések. Identitáskeresés a hazai építészetben 1968-72. c cikkében (10.sz. irodalom) Makovecz Imre 1964-es útkereséséről ír (Makovecz népi és szecessziós hatásokat tükröző vendéglátóipari épületeiről, és - hajlamának megfelelő - „antro-pomorf irányban” az építészet alapelemeit az emberi mozgásokban megtalálni vélő tanulmá-nyairól, a test és a lélek a tér és az idő megértésének irányában végzett stúdiumairól, melyek azután építészeti-téralakítási elveiben, és íves szerkezeti formák megtestesüléseiként jelennek meg későbbi épületein).
Makovecz nem tartozik az általam kedvelt építészek közé. De Simon Mariann cikke kicsit árnyalja a róla bennem a sevillai világkiállítás és a Lepkeház körüli vita során kialakult képet.
Tetszik, hogy a fenti épületeiért kapott Ybl-díj után az őt kérdező újságírónak, aki a kérdésével a választ is az interjúalany szájába kívánta adni, miszerint ugye épületeinek formáit a népi építészet formakincse ihlette: azt válaszolta, hogy bár nagy segítségére volt azok tanulmányozása, de pél-daképe Frank Lloyd Wright, és az általa képviselt organikus építészet eszméje van rá nagy hatással. „Az épület felölt valamilyen karaktert egyrészt a környezetéből, másrészt a belső tartalmából, harmadrészt pedig rendkívül kis mértékben belőlem.”
A népi-urbánus (a nyugatosok korának irodalmi életéből, szellemi mozgalmaiból táplálkozó „eredendő bűn” vagy átok) ellentét a hetvenes években még csak csírájában volt meg a magyar építészek között. A sevillai világkiállítás magyar pavilonjának tervezésekor azonban már teljes erővel föllángolt a vita. A népiek a Lepkeházat dühödten támadták, méltatlannak találták arra, hogy az ország egy ilyen épülettel képviseltesse magát a világ előtt. A vitában Janáky az organi-kusokat egy törzsi közösséghez hasonlította, mire Ekler és Makovecz mélyen megsértődtek. Érdekes viszont, hogy Csoóri Sándor, aki pedig a nemzetiekhez tartozott, szép költői képben és írásban: gondolatpillangóknak nevezve a lepkéket védte a lepkeház tervezőjét..98-ban az az épí-tőipari cég, ahol műszaki előkészítőként dolgoztam megpályázta a piliscsabai katolikus egyetem központi épületének és nagyelőadójának kivitelezési munkáját. Műszaki előkészítőként közelről tanulmányozhattam és szörnyülködhettem a nagyelőadó hengeres kúpos elemekből összerakott vasbeton ágasfáin, a középkori páncélsisakos férfifejet formázó nagyelőadó-kupolán, és annak fémlemezfedése épületszerkezeti csomópontjain (az ízlésbeli ellenérzések mellett persze nem elhanyagolható módon azért is, mert egyösszegű vállalási árral kellett pályáznunk, és az én feladatom volt a terv mennyiségeinek átszámolása és összevetése a kapott tervezői költségvetési kiírás mennyiségi adataival, ami ilyen térformák mellett nem volt túl egyszerű dolog.) A pályázatot nem mi nyertük, de mivel cégünknek több más épülete is épült Piliscsabán így láthattam a háromnegyed-kész nagyelőadót. Ferde vasbeton korinthuszi oszlopaival, vasbeton ágasfáival, színházi díszlet gomolyfelhőket idéző terem-mennyezet burkoló elemeivel eléggé ellenszenves látvány volt (számomra).
2004-ben biciklitúrán voltam Szabolcsban. Csengerben a főutcán sorjázó , tornyos, tornácos, könyökfás Makovecz tanítványok tervezte házak - úgy együtt - zavaró, nyugtalanító „egyöntetű-összevisszaságban” egy sohasem volt város térfalait imitálva a messzi-messzi de mégiscsak huszadik századi magyar kisvárosban. Viszont ettől az erőszakolt zűrzavartól megnyugtató távolságban, a középkori vörös-fekete téglás égbenyúló templomtorony szomszédságában felépült - Makovecz tervezte – új templom a helyén volt, szép kölcsönhatásban békésen, hallgatagon álltak egymás közelségében.
A mi sajátos népi-urbánus és egyéb – ennél sokkal komolyabb következményekkel járó ketté, illetve most már három felé osztó – ellentéteink közegében - itt és most - a felcsúti stadion építészeti minőségéről nem érdemes beszélni. Ez oda lett építve, és kész. Belefér az egész falu. A menekülő utak és az ülőhelyek fölötti térlefedés mindenütt éghető fa szerkezetű.
A Metró-állomásokról viszont annál inkább lehetne.
Egy-két benyomás:
Katedrálisok: a magasban egymást szögben keresztező, és egymás fölött több szinten lévő hatalmas vasbeton egyenes, vagy ívelt gerendák által tagolt és összekötött tér az egyik helyen jobban a másik helyen kevésbé ragad, vonz föl a magasba (ahol jobban: az a Kálvin tér, ahol kevésbé az a Gellért tér). A Móricz Zsigmond körtér alatti vágánycsarnok térarányaival, derékszögben futó gerendáival, mennyezetének sejtelmes sötétkék megvilágításával – nem tudom miért – egyiptomi sziklatemplomokra emlékeztet, pedig sosem jártam Egyiptomban.
Különös hatású az Újbuda-Központ megálló gyűrt alufólia lenyomatok formáját utánzó beton álmennyezeti elemeinek kékeszöld-azúrkék tengerfényt idéző súrolt, az elemek textúrájával modulált fénye.
Cseh Tamás árva, leeresztett gitárját maga mellett tartó, embermagasságúnál kisebb bronzalakja az ívelt mészkő, delfin figurás oldalfalú Gellért-téri metró állomás lépcsőfeljárójának középten-gelyében. Ja és mindezekhez együtthatóként az emberek, akik csak azért szállnak ki egy-egy megállóban, hogy megnézzék azt.
A megalkotott objektum és környezete között létrejövő kölcsönhatásokról:
Térkompozícióból az egyik feladatunk egy választott zene általunk meghatározott részének átültetése volt egy 10*10*10 cm-es kockába. Az egyik választható zene a Boleró, a másik Wágner Viharlovasok-ja, a harmadik pedig az AC/DC együttes Vihar című száma volt, A tankör körülbelül egyenlő arányban választotta a három zene valamelyikét. Én az AC/DC számot választottam-. Következő órán kellett bemutatnunk a kompozíciónkat. A makett mellé egy rajzot is kellett készítenünk. A rajzon nem a térbeli modell ábrázolása volt a feladat, hanem a választott adott időtartamú zenét kellett lerajzolnunk.
A választott zeném körülbelül felét tudtam belesűríteni az adott térrészbe.
Makettem alapja egy ½” vastag lambéria darab volt, ebbe a zene kemény mennydörgésszerű alapütemére néhány százas és pár darab 65-ös szöget vertem. A százas szögek itt-ott megrepesztették, szinte szétfeszítették a fát. A deszkadarab oldalára közepes lyukú acél rostaszövetből (kb. 6*6 mm-es osztású volt 1 mm vtg, acélszálakból) U-alakú tíz cm magas karámot szögeltem, A zene keményebb cikkanásait a szögek közt kissé ferdén vagy vízszintesen átvezetett acélkék villanású lombfűrészpengékkel érzékeltettem, a nyugtalanítóan lágy először halkan majd egyre hangosabban szóló ismétlődő futamokat pedig egyiptomi hieroglifákhoz, vagy arab betűkhöz hasonlóan formázott rézdrótokkal. A dróthálóra egy áramkör vezérelte ledsort tettem, áramforrásként pedig egy ceruzaelemet. A vízfestmény-rajzomon is futamszerű kalligrafikus valamik emelkedtek és süllyedtek, hullámzottak. Eljött a bemutatás napja. Amikor sorra kerültem és felhangzott a zeném: kértem kapcsolják le a villanyt, a sötétségben áramot adtam a ledeknek és ott villogott dübörgött a kis ketrecszínpad az asztalon. Frenetikus volt a hatás. Én ugyan szabadkoztam, hogy ez a ledes dolog, meg a sötétség, ez ócska trükk volt a ré-szemről, de azért jó érzés volt látni, hogy mindenkinek tetszett.
Elemezhetjük a hatás, a hatásmechanizmus összetevőit:
Egyrészt mindannyian ismertük a feladatot, a tervezési programot.
Másrészt a mű elválaszthatatlan részeként szólt a zene.
Harmadrészt a makett elemeinek sikerült megtestesíteniük a zene elementáris vadságát, cikkanó gitárszólóit és lágy futamait.
Negyedrészt az ütemesen villódzó fény, a fényben felvillanó szegek pengék, rézdrótok és drótháló, valamint a sötétség, mint manipuláció.
Nyiss nekem tért:
Moravánszky Ákos ezen a címen tartott előadásának alapmotívuma tér szavunk és négy budapesti tér volt. Ezek:
•Az Oktogon és ellentere, az előadó kifejezésével egy budapesti heterotópia, a másság, a •megvalósult utópia, a megállított ídő tere a Wekerle telepi Kós Károly tér,
•a harmadik a Köztársaság tér,
•a negyedik pedig a Nyugati pályaudvar előtti tér volt.
Az Oktogon a XIX. század végének nagyvárosi tere, fényeivel, alatta Európa első kéregvasútjával, szimmetrikusságával, amely azonban nem szimmetria, már csak a földalatti megállók elhelyezkedése, vagy a forgalom eltérő sűrűsödései miatt sem, a térfalból nyíló – térhez kapcsolódó, feltáruló belső térszövet-bővületeivel.
A Köztársaság tér az 1937-es aranykorával, a Molnár Farkas és mások által tervezett OTI bérházakkal, amelyeket az utca szintjén egy földszintes épületsáv köt össze, a modernitás, a határtalan felé megnyíló, szép új világot remélő tér 1956 emlékével. Ma Mándy Iván tere. Mozdulatlan, belesüppedt az időbe. Egyetlen élőnek tűnő helye Zámbó Jimmy rajongóinak klubja.
A Nyugati tere, a szétfolyó tér, a nem tér, nem hely, az átmeneti tér, a graffiti tér, az eltérített tér
(pl. a gördeszkázók az Erzsébet-téri volt buszpályaudvar mellett).
Beszélt a kognitív, a tudatunkban a városunkból látott térképről,
amit az egyén helyzete,
látásmódja,
szociális szituációja befolyásol,
és állandóan változhat, alakul.
Beszélt a lakóparkokról, mint térgyarmatosításokról,
arról, hogy nincs közük az igazi városi közeghez,
annak mindennapjaihoz.
Hogy tárjuk föl együtt – tervezők, üzemeltetők, használók a terek potenciálját.
Hogy nem az építész (várostervező) az egyetlen térfelelős,
de mondott három szót, aminél pontosabban nem lehet kifejezni (megváltoztatva a megváltoztatandókat) az építészet hatásmechanizmusát:
Konkrét,
Tervezett
és Megélt tér
„Mérni a mérhetetlent”:
Hajnóczi Gyula: Vallum és Intervallum c. könyvében ismertetett, általa kidolgozott módszerével számolható – a kapott eredmények alapján pedig bemutatható és össze-hasonlítható –az egyes épülettípusok térisége, különbség tehető egyazon épülettípus (pl. templom) különböző korokban – az adott korszak építéstechnológiájának, szerkezeti tudásának megfelelően más-más szerkezettel – megépült objektumainak tériségében.
Ábrázolható segítségével az építmény és környezete, valamint az épület egyes tereinek, szerkezeti elemeinek, falközeinek, térrészeinek kölcsönhatása, a tér áramlása, sűrűsödése, nyugalma,
azaz, mérhető lesz a mérhetetlen.
Természetesen a módszerrel nem lehet kimutatni a vizsgált épület esztétikai minőségét, értékét; valamiféle összehasonlítást lehetővé tevő számsort azonban mindenképpen kapunk, ha egyazon épülettípus (mondjuk iskola) – a köz által egyazon időszakban jónak és rossznak tartott – épületeire végezzük el a vizsgálatot.
Két Hajnóczi J. Gyulától vett idézet:
"Az építészeti térszervezés tehát az épület tárgyi és téri összetevőinek, belső tereinek , az álta-luk meghatározott külső téri világnak, valamint a kettő kapcsolódásmódjának mennyiségi és minőségi értelmű strukturálódása." [18.sz.]
"Ismeretes, hogy nemcsak a természetes fény a maga változandóságával, hanem a mestersé-ges megvilágítás is milyen nagy mértékben befolyásolja a térérzékelést. Az utóbbi pl. olyany- nyira, hogy >>tériségteremtő<< is lehet, efemer tereket hoz létre. Az is igaz, hogy teljesen sö-tét helyiségben mozogva,lépteim kopogásának nesze és visszhangja, valamiféle légáramlat, előrenyúló kezem tapintáskészültsége, az orromat megcsapó illat vagy szag stb. igazít el a bizonytalanságban, tehát összes érzékszervem érdekelt a térérzékelésben. A térérzékelés elsődleges feltétele mégis a formalátás képessége."..."Úgyhogy a tér és a fény sokszor megvizsgált viszonya mellé a tér és az árnyék összefüggésének a gondolatát fűzzük. Paradoxonként azt állítjuk, hogy az építészeti tér nem más, mint mesterséges és állandósult eszközökkel létre-hozott árnyék: >>objektivált umbra<<.
Témakezelésünk tudatosan leegyszerűsített szándékát árulja el a térviszonylatok,
términőségek bemutatott láttatása: a javasolt diagrammok rokonságban
vannak az ábrázolómértan egy kezdetlegesen végrehajtott
>>árnyékszerkesztésének<< rajzos képleteivel. Ezeknek a részlethatásoknak
a sommájából kerekedik ki a >>nagy árnyék<<, a spacium térszerkezete." [18.sz.]
Egy – a Tartószerkezetek modellezése c. tárgyban - írt házi feladat-tanulmányom témája a Felix Candela által tervezett (építész Ioaquin Alvares Ordonez) xochimilcoi étterem tartószerkezetének bemutatása volt. Az elemzés során felmerült a kötött és szabad forma viszonyának, a két forma közötti választás létjogosultságának kérdése (mérnöki, erőtani működés szempontjából). Candela szerint a mértani kötöttségeket nem szabad elhagyni (nyilván a számolhatóság, a méretezhetőség miatt is).[saját tanulmány, illetve 22.sz 266. old.]
Corbusier ronchamp-i kápolnája teljesen szabad forma, …, önmagában való teljesség, egyszeri és megismételhetetlen. Másrészt viszont ő is foglalkozott hiperbolikus felületekkel
(ld. Philips-pavilonja a brüsszeli világkiállításon 1958) „a hp.-mértan szigorú törvényeit alkalmazta, hogy a kezdetben teljesen szabad formának indult tervét megvalósítsa” [saját tanulmány + 22.sz 252. old.]
Candela xochimilco-i szerkezet-forma-épület varázslatával összehasonlítva azonban nyilvánvaló [legalábbis számomra], hogy hol jött létre a kötött formákon belül a varázslat.
A tojáshéj nem azért olyan vékony, hogy csakis érintőirányú erőket tudjon felvenni, hogy membránfeszültségi állapotba kerülhessen, hanem azért, mert…
„a héjak szerkezetének természettörvényű feltételeiként két követelményt jelöltünk meg,
éspedig a >>görbültséget<< és az anyag >>szilárdságát<<…A sokféle héjforma… kritikai elemzései sem adnak arra módot, hogy ezt a követelményt bármilyen mértani feltétellel kibővítsük.” [22.sz 262. old.]
„Éppen ellenkezőleg, a mértant éreztük gyakran bizonyos kényszernek. A szerkezeti forma nemcsak mértani, hanem más törvényeknek is alá van vetve. …a támaszvonal sem parabola. Hasonlít ugyan rá, de csak ritkán esik vele egybe…a héjak lényegüket tekintve nincsenek semmiféle meghatározott mértani formához kötve. Ilyen értelmezéssel a szabad forma azt jelenti, hogy mentes a geometriai kényszertől. Ez a szabadság természetesen nem jelenthet önkényt. Éppen ellenkezőleg. A szerkezet természeti törvényszerűsége teljes mértékben meghatározza a formát, és a mentesség a nem szerkezetszerű mértan kényszerétől nem jelent mást, minthogy a szerkezeti forma még egyértelműbben kialakulhat és még tisztábban kifejezésre juttathatja a héj lényegét.” [22.sz. 262. old.] Azaz még nem ismerünk mindent,
és az a jó, hogy soha nem is fogunk.
„Az analitikai, de csak a statikailag tisztán áttekinthető geometriára (mint pl. Candelának a hiperbolikus paraboloidokra) alkalmazott és a csak egyszerű statikai rendszerekre szorítkozó módszer, továbbá a Torroja (és Isler) által képviselt túlnyomóan kísérleti módszer mellett” [22.sz irodalom]
A tiszta matematikai analízises módszerek – a végeselemes számítási eljárással analizált modellek;
Calatrava analógián, előképeken alapuló és részletes analízis nyomán testet öltött szerkezetei mind az adott feladat egy-egy lehetséges megoldásai.
„A költő a való világ varázsainak
Mérnöke” (József Attila)
A mérnök a világ varázsainak
valóságossá, megvalósíthatóvá változtatója.
Eszközei ehhez a matematika („a láthatatlan megismerésének a tudománya”),
a különböző végeselemes módszereken alapuló számítási modellezési eljárások,
megáldva azon képességekkel, hogy felismerje a rendelkezésére álló eszközök olyan „túlalkalmazásának” veszélyét, amikor – a részletek, részek, az analitika túlsúlyba kerülvén – elveszhet a lényeg, aminek pedig a megtalálására törekszik. Otto Wagner érett alkotói korszakában mérnökké szeretett volna válni mindenestül (Rimbaud azt írta egy helyen: modernnek kell lenni mindenestül). Az egyik építészetelmélet történeti előadáson elhangzott, hogy modern annyit tesz, mint aktuális.
„A forma végső kifinomodását csak a szerkezet törvényeit ismerő művész, vagy olyan mérnök keze alatt érheti el, akinek művészi formaérzéke van” [22.sz 263. old.]
Az épület, mint tárgy, mint formájában alakot öltött érték az eddigiekben körvonalazni próbált hatásmechanizmusokon keresztül válik érzékelt, felfogott és megértett valósággá bennünk.
Az alkotót, az eggyé vált mérnök-építészt, vagy építész-mérnököt nagyban segítheti, ha e hatásmechanizmus elemeit – a természeti-társadalmi létezés minden szintjén – pontosan ismeri, érti. Egy ellentmondásmentes, pontosan definiált kategóriákon, objektív fogalmakon, és általános érvényű elveken alapuló építészetelmélet ehhez biztos támaszt nyújthat számára.
Irodalomjegyzék
1. Edmund Husserl: A filozófia, mint szigorú tuomány.
2. Berta Erzsébet: „Architecture parlante” és/vagy „Writing architecture” (ME
online)
3. Jacques Derrida: Grammatológia (Első rész)
4. Szalai András: Az építészeti kritikáról. (Gondolattöredékek alcímmel)
5. Arisztotelesz – a gondolkodás alapelve (forrás: Blogol.hu 2012.01.10. Arisz-
totelész tételei magyarul – névtelen szerző által – a blogra feltöltve).
6. www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/az_szlels_fogalam_s_funkcii.html
Az észlelés fogalma és funkciói.
7. Klein Rudolf: Tudományfilozófiai modellek alkalmazása az építészetelmé
letben (letunk_1987.01_06_klein_rudolf.pdf)
8. Moravánszky Ákos előadása: „…nyiss nekem tért”? (2011.február 18.
Budapest, Semmelweis Egyetem)
9. Építészettörténészek és műemlékkutatók konferenciája Szentkirályi Zoltán
emlékére (Absztrakt füzet 2014. február 6-7.)
10. Simon Mariann: Kötöttségek és kötődések.
Identitáskeresés a hazai építészetben 1968-1972.
11. Sólymos Sándor: A szent és profán szimbolikája az építészetben.
Fizikai és metafizikai üzenet-rétegek építészeti jelekben
12. Kenneth Frampton: Kritikai regionalizmus: az ellenállás építészetének
hat pontja
13. Bun Zoltán: Az elmélet és tervezés-módszertan változása a dekonstrukciótól
a topografikus gondolkodás felé az ezredforduló építészetében.
(Doktori értekezés, BME 2011)
14. Üveges Gábor: Új párhuzamok az építészeti és képzőművészeti formaalko-
tásban , Architektonikus gondolkodás síkon és térben, forma
és térszervezés két és három dimenzióban.
(P.h.d. értekezés 2007)
15. Klobusovszki Péter: Érzéki rend.
Kortárs német-svájci építészet
BME 2008
16. Szalai András: Poézis és forma.
Értekezés az építészetről Janáky István írásainak tükrében.
(Doktori értekezés MOME Dla 2010)
17. Rejka Erika: A kerámia terei.
(Doktori dolgozat MOME 2012)
18. Hajnóczi Gyula: Vallum és Intervallum.
19. Kepes György: A látás nyelve.
20. Marián Balázs: Metamorfózis – eredet és rárakódás
v/ Időtlen építészet (MOME 2011)
21. Bevezetés a szemiotikába (2009/2010 őszi félév)
Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika
22. Curt Siegel: A modern építészet szerkezetformái.
Műszaki Könyvkiadó Bp. 1969.
Budapest, 2014. 06. 16.
László Domokos
M3216C
